4.Fejezet

4.fejezet

Talán már egy éve hogy vámpír vagyok. Az önuralmam is már nagyon jó. Sokszor mentem eddig az emberek közé, de nem töltöttem el sok időt. A maradékot általában gondolkodással és vadászatokkal ütöttem el.

Most Nagy Britanniában vagyok. Ez az éghajlat igazán kedvező. Itt nem igazán süt a nap. Talán olyan, mint Forks. Ott utoljára a temetésemkor jártam. Muszáj volt látnom anyámat és apámat. Nagyon megviselte őket ez a dolog. Legszívesebben odarohantam volna anyámhoz és letöröltem volna a könnyeit az arcáról. De azt nem tehettem. Hisz igaz holttestet nem találtak, de eltűnésemre egy hónappal eltemettek a Forks-i temetőben. Sosem fogom elfelejteni, hogy milyen arcot vágtak a barátai és családtagjaim.

Pár hete találkoztam két „vegetáriánus” vámpírral. Ők is állati véren élnek. Peternek nincsen képessége, de a feleségének, Ashley mozdulatlanná tud bárkit is tenni. Nagyon megkedveltem őket. Már két hete vagyok velük és csak most találtunk megfelelő házat. London külvárosától messze az erdőben. Ashley nagyon hasonlít Alicere, de biztos vagyok benne hogy ők nem hagynának el egy szó nélkül.

Petre mesélt nekem arról hogy 10 évig élt a Volturinál mielőtt megismerkedett volna szerelmével. Hallottam már róluk. Edward mesélt nekem pár szót,de nem igazán értettem eddig hogy mit csinálnak. Még minig ha Edwardra vagy családjára gondolok nem dobogó szívem összeszorul. Még Rosalie is hiányzik pedig vele nem is voltam jóban.

Új barátaimnak csak pár szót ejtettem a Cullen családról mivel még mindig nagyon fájt róluk beszélnem.

Gondolkodásomból egy csilingelő hang riasztott fel.

- Bella! Bella! –egy szempillantás alatt barátnőm előtt álltam.

- Mi az?

- Gyere el velem vásárolni!!

- Muszáj?

- Na, ne már hogy nem szeretsz vásárolni?

- Nem igazán. – fintorogtam

- Ne csináld velem Bella. Nem tudom egyedül berendezni az egész házat!

- Ott van Peter, ő biztosan elmegy velem.

- Nem, köszönöm ezt most kihagynám. Menjetek csak ketten. - szólalt meg a ház előtt Peter.

- Légy szíves gyere el velem! Tök jó buli lesz elmegyünk bútorokat, ruhákat, ékszereket venni. Meg bármit még amit csak akarsz!

- Nincsen kedvem vásárolni.

- Jajj. Neked soha nincsen. Na, gyere el a kedvemért- majd boci szemekkelnézett rám aminek nem tudtam nemet mondani.

- Na, jó. De azért ne egész nap legyünk el!

- Nem! Csak pár üzletbe nézünk be.

- Rendben.

Azzal beszálltunk a Mercedes-be , amit még egy napja vettünk.

Az út csak húsz percig tartott mivel legalább 150-al mehettünk ami most már nem jelentett problémát nem, úgy mint emberi életembe. Ashley valami hülyeségről fecsegett,amire nem igazán figyeltem. Egyszer csak azt vettem észre hogy a kocsi áll és Ashley kinyitja nekem a kocsi ajtót.

- Bella! Hahó, megérkeztünk.

- Hum.. Bocsi kicsit elbambultam.

- Vettem észre.

A pláza teljesen átlagosan nézet ki. Hatalmas üveg ablakai mögött emberek hada vonult.

Most tényleg nem volt kedvem ezt csinálni, de mivel ilyen kedvesek velem és befogadtak a családjukba valahogyan viszonoznom kellene jó szívűségüket.

- Bella! Gyere már egy kicsit gyorsabban! Olyan vagy mint egy lassú-csiga.

- Okés. Megpróbálok!- nevettem fel mire az

Ő arcán is átsuhant egy mosoly.

Először egy ruhaboltba mentünk be. Ashley szinte az összes csinosabb ruhát levette a fogasról és elkezdte próbálgatni. Én is keresgéltem, de nekem nem igazán álnak jó a ruhák. Sőt, nekem semmi sem áll jól. Inkább elmentem farmert és néhány pulcsit nézni. Csak a látszat kedvéért hordunk ilyeneket, hiszen nekünk nincsen ilyenre szükségünk.

Bocsi. Ez most egy kicsit rövidebb lett.:S