Darkness

5.fejezet

Mikor éppen húztam fel a pulóverem cipzárját egyszer csak kivágódott a próbafülke ajtaja és Ashley ált ott egy gyönyörű zöld ruhába. Nagyon jól illet szőke hajához és aranybarna szemihez.

- Bella te mit művelsz?

- Próbálok.

- Hát azt látom. De mit?

Mikor látta, hogy nem értem mire gondol folytatta.

- Nem azért jöttünk hogy farmert próbálj!Tessék itt van pár ruha. Ezeket próbáld fel!

A kezembe nyomott egy kisseb ruhahalmot.

- Ezeket nem is fogom hordani, akkor meg miért próbáljam fel?

- Majd elmegyünk olyan helyekre ahol hordani fogod.

Én pedig jó kislányként egyenként felpróbáltam őket. Tényleg volt olyan ami jó állt.

Mikor végeztem szóltam Ashleynek hogy én készen vagyok és mentem a kasszához. A boltos nő unottan köszönt és vette el a ruhadarabokat.

Mikor épp fizettem akkor lépett mellém barátnőm.

- Én nem veszek most semmit!

- Mért? Olyan jól állt az a zöld ruha.

- Igen az tényleg, de már van innen egy hasonló darabom, amit múltkor vettem amikor nem jöttél velem.

- Oké. - elvettem a szatyrokat és mentünk a következő boltba, ahol cipőket lehet venni.

- Bella! Gyere találtam neked egy gyönyörű magas sarkút!

- Ashley, én nem igazán hordok ilyeneket!

- Mikért nem? Olyan jól állnak! Gyere, legalább csak próbáld fel!

- Jó! De csak felpróbálom!

- Ha jó lesz akkor megvesszük!

Felpróbáltam és nem is állt rosszul. Fekete színe volt és vastag talpa, jól állt ahhoz az egyik ruhához amit ma vásároltam.

Még bementünk pár ruhaboltba mielőtt megvettük a festékeket.

Az én szobámat fehére, Ashley-be és Peter-be meg erős piros színűt. Nem igazán vagyok abban biztos, hogy mindkettejüknek fog tetszeni de barátnőm imádja ezt a színt és Peter pedig a barátnőjét imádja. Olyan aranyosak ketten. Bárcsak nekem is megadathatott volna ez a lehetőség, de teljesen boldog soha sem leszek! Haza felé már csak száguldottunk.

- Sziasztok, csajok! –lépett ki a házból Peter. –Milyen volt a nap?

- Fárasztó!

- Jajj, Bella, nem is. Nagyon jól éreztük magunkat.

- Hát, ahogy a szatyrokat nézem úgy tényleg jó éreztétek magatokat.

- Hát annyira azért nem volt jó! De a végét már nagyon untam. - erre a kijelentésemre Ashley csak egy mosolyt küldött felém.

Talán boldog sohasem leszek, de velük jól érezhetem magamat egy darabig.

- Hát amíg ti vásárolgattatok addig beírattam magunkat a legközelebbi gimnáziumba. Nagyon modern!

- Ezt nem mondod!- ordította Ashley és párja karjaiba vetette magát, majd egy szenvedélyes csókot váltottak. Mikor ezt csinálják elszoktam fordulni, hisz mindig Edward jut az eszembe és, az hogy ő egyáltalán nem szeretett.

- Bella jól vagy?- jött oda mellém, Ash.

- Igen, köszi. Azt hiszem, hogy én most elmegyek egy kicsit vadászni.

(Ashley szemszöge)

- Igen, közi. Azt hiszem, hogy én most elmegyek egy kicsit vadászni.

- Redben.

- Holnapra gyere vissza mert kezdődik az iskola. - kiáltotta szerelmem utána.

Bella válaszként erre intett egyet és bevetette magát az erdőbe.

- Valamikor olyan furcsa!

- Igen, nem tudom, mi van vele. Talán neki is volt egy párja csak meghalt. Igen lehetséges.

- Annyira hasonlít arra az Edwardra, akivel még pár évvel ezelőtt találkoztunk.

- Igen, igazad van.

- Remélem, hogy megtalálja a boldogságát.

- Én is remélem. De ameddig nem ér issza…- majd adott egy szenvedélyes csókot.

(Bella szemszöge)

Ma csak egy szarvas vadásztam le. Nagyon elment a kedvem mindentől. Talán a holnapi nap miatt vagyok egy kicsit izgatottabb. Új berek. Áhh, biztosan nem fogok senkivel sem barátkozni, hisz a Culleneknak sem volt barátjuk.

Vajon most mit csinálnak? Edward biztosan már megtalálta a hozzá illő párt és átváltoztatta.

Mikor végeztem a vadászattal és a gondolkodással, már hajnalodott, ezért visszaindultam a házba. A fák csak úgy süvítetek mellettem. Nagyon jó ötlet volt hogy Londonnál az egyik kisseb erdőben vettünk házat, mivel így szabadon közlekedhetünk és senki sm vesz minket észre.

A ház és környéke nagyon nyugodt volt. A ház előtt egy sötétkék színű BMW állt. Nem éreztem semmilyen új illatot szóval biztosan nincs itt vendég.

- Bella. Ugye milyen jól néz ki az új autóm? –kérdezte Peter.

- Nem csak a te autód! - mondta kuncogva Ash.

- Hát tényleg nem néz ki annyira rosszul, bár én nem értek az autókhoz.

- Az nem baj majd megtanítalak.

- Köszi de inkább lemondom ezt a programot, úgyis lassan mennünk kell az iskolába. - válaszoltam Peternek.

- Jah, tényleg, már ki is ment a fejemből.

- Igen, jó lenne ha átöltöznél.

- Megyek. - azzal beszáguldott a házba.

- Mikor vettétek.

- Miután tegnap elmetél, bementünk a városba.

- Vettetek valami mást is.

- Még pár ruhát Petrenek, amit nem igazán élvezett, de hát ez van.

Majd szép lassan indultunk az iskolába. Már nagyon izgatott voltam. Út közben eleredt az eső is. Hát ez igazán jellemző Londonra. Viszonylag gyorsan odaértünk az új szerzeménnyel az iskolába. Minden szempár az új jövevényekre tapadt. Viszont az én szemeim is egy ismerős párra tapadt. Ők először nem is figyeltek fel rám, de miután kiszálltunk a kocsiból találkozott pillantásunk. A lábaim földbe gyökereztek. Meg sem bírtam mozdul.

Csak Ashley hangjára figyelem fel, szemeim elszakadtak a két figyelő szempárról és Ash felé fordultam.

- Bella, jól vagy?

Mire tekintetem megint a két ismerős felé fordítottam, akik vámpír-gyorsasággal kezdek el felém közelíteni, majd nyakamba vetette magát rég nem látott barátnőm. Én a megdöbbenéstől megint szóhoz sem bírtam szólalni.