Darkness

8.fejezet

Alice szemeit lehunyta és jó erősen Jasperbe kapaszokott. Mint hogyha fuldokolna. Talán ha embert lenne akkor el is tőrt volna.

- Mit szeretnél elsőnek hallani?

- Nem is tudom. Olyan sok kérdés van bennem! –válaszoltam őszintén.

- Akkor elkezdem az elején. - mondta Alice – Amikor elmentünk Forksból minden megváltozott. Calisle mindig dolgozni volt, Emmett nem mondott többet vicceket, Rosalie szinte minden percet egyedül töltött a szobájában. Esme nagyon rosszúl érezte magát hogy a családja ilyen állapotban van. Jaspernek minden érzést el kellett viselni és Edward, neki volt a legnehezebb! – Alice becsukta szemeit és pár percig csöndben maradt. Arca teljesen eltorzult. Azt hiszem hogy visszaemlékezett, arra amit most mesélt el.

- Alice nem látott nagyon látomásokat, teljesen ki olt merülve, egyszerűen nem tudtam rajta segíteni. Ő jelenti nekem az életet – ekkor párjára nézett, és rámosolygott mire ő is egy mosolyt kapott viszonzásul. Olyan jó nézni őket, hogy ennyire szeretik egymást. – és egyszerűen nem tudtam felvidítani! Bármennyire is erőlködtem nem ment!

- Miért? – egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy miért változott meg ennyire az életük hogy elmentek Forksból. Talán tényeleg szerettek oda járni iskolába, és a kőrnyék is tetszhetett nekik.

- Miért?- ismételtet kérdésemet barátnőm. – Bella, azért mert hiányoztál nekünk!

Ezt nem tudtam hova tenni! Hiszen ők mentek el. Ők hagytak engem egyedül. Én szenvedtem hónapokon át a hiányuktól, én nem aludtam éjszakákon át mert rémálmai voltak.

- Nem, ti mentetek el! Ti hagytatok itt!- miután ezt kimondtam éreztem magamon egy nyugalom hullámot, Jasperre néztem és jeleztem neki hogy jól esett.

- Bella mi nem akartunk elmenni! Edward mondta hogy neked könnyebb lesz hogyha már nem vagyunk veled, hogyha nem búcsúzunk el. Nem akarta még elviselhetetlenebbé tenni neked.

- Akkor nem tudjátok, hogy milyen napokon mentem keresztül. – most már folyamatosan éreztem, hogy Jasper nyugtatni próbál. Vettem egy mély levegőt és feltettem a következő kérdést, ami érdekelt. - Hol vannak a többiek?

- A családunk romokban hevert és ezt már Rosalie nem bírta elviselni, így elmentek Emmettel. Először úgy volt, hogy csak pár évre mennek el, mert volt már ilyen hogy pár évre elmennek. De aztán nem jöttek vissza és nem is hiszem, hogy vissza fognak jönni. Hiszen igazuk van. Mi csak szenvedtünk, így legalább nem kell nekik is elviselni. Esme nagyon összeomlott hogy elveszítette a gyerekeit, már ő sem tudott nagyon sok mindent csinálni. Aztán jött Edward. Így sem találkoztunk vele nagyon, hiszen egész nap a szobájában üldögélt. Olyan furcsa, rekedtes hangja volt. Aztán bejelentette. hogy elmegy. Aztán már Jasper sem bírta tovább ezt a sok fájdalmat és én sem. Így mi is eljöttünk. Annyira hiányoztál Bella. – oda hajolt hozzám és jó erősen magához ölelt.

- Te is nekem. – pár percig biztosan így lehettünk miután meg kellet kérdenem valamit. A mi a legjobban érdekelt. – Edward miért … – itt hangom elcsuklott. Nagyon nehéz volt nekem ezt az egy kérdést megkérdezni, de most ez izgatott a legjobban . Alice megszorította a kezemet bíztatás képen, így erőt vettem magamon és megkérdeztem. – Edward miért ment el?

Alice szemeit becsukta és válaszolt a kérdésemre. - Nem tudott így élni. Nem akartam tönkretenni az életünket, de azzal hogy elhagytunk téged, tönkrement. Nagyon hiányoztál neki…

- Nem hiszem!

Most aranybarna szemeit rám emelte. Ha akartam volna se tudtam volna elnézni. Fogvatartott tekintete.

- Szeret téged! Mindig is szeretett, és csak azért ment el hogy megvédjen téged magától!

Erre nem tudtam mit mondani! Nem ezt nem hiszem el! Hiszen a szemeiben láttam, hogy igazat mondat, hogy nem szeret! Tudom! Tudom, hogy nem szeret!

- Nem ez nem igaz! Nem!

- Bella, kérlek! Hidd el!

- De, de azt mondta, hogy nem szeret!

- Mi nagyon jól tudunk hazudni. Volt egy látómásom pár hete, vissza ment Forksba, csak akkor kiolvasta Chalrie gondolataiból, hogy nem élsz már ott, majd hogy eltűntél! Elment a Volturihoz és most velük él és ha kell harcol.

- A Volturihoz? – köpni, nyelni nem tudtam, hiszen az ottani vámpírok embereket ölnek meg.

- Állatok vérét issza. – válaszolta higgadtan Jasper.

Még beszélgetünk egy kicsit a nap folyamán, de aztán elmennem gondolkodni. Talán tényleg igaza van Alicenek. Leget hogy szeret.

H a tényleg így van, akkor találkoznom kell vele….