Darkness

6.fejezet

Alice ég mindig a nyakamban lógott. Jó erősen én is átöleltem és beszívtam édes illatát.

Pár perc után lekászálódott a hátamról.

- Bella!! Nem hiszek a szememnek! Te, te élsz!

- Hát,ha ezt lehet életnek nevezni.

- Én nekem beszélnek kell Edwarddal!

- Mi? Mi? Alice ne,kérlek!

- Bella, azt hiszi az egész család hogy halott vagy!

- Mindenki?

- Igen! Annyi mesélni valóm van!- szemei felcsillantak.

Ashleyre és Peterre emeltem tekintetemet. Mire az arcukon hatalmas vigyor jelnt meg és bólintottak!

- El kell jönnöd hozzánk!

- Itt van mindenki?- erre Alice arca eltorzult. Jasper átölelt és válaszolt kérdésemre.

- Bella. Már nincsen Cullen család. Csak én és Alice vagyunk.

- Mi?- hitetlenkedte. Egyszerűen nem bírta feldolgozni a mondottakat. Az a család amit mindig tökéletesnek hittem már nincs.

- Ezt inkább ne itt beszéljük meg. Mindenki minket néz!- hangja még mindig remegett, de biztos voltam benne hogy Jasper is segít neki abban, hogy nehogy összeessen.

- Gyere át hozzánk!

- Most?

Erre csak egy bólintással válaszoltak. Alice átölelt és így indultunk el az autójuk felé. Még Ashnek és Peternek vissza szóltam, hogy csak pár nap múlva megyek haza. Az autóban én és Alice hátra, míg Jasper a vezető ülésbe ült. Egész útón engem néztek és végig fogta Alice a kezemet. Egy napja még azt hittem, hogy sohasem fogom őket látni, de most itt ülök velük egy autóban. Barátnőmet átöleltem és hozzábújtam. Halkan mindketten elkezdünk sírni könnyek nélkül. Mikor megérkeztünk egy gyönyörű ház előtt álltunk meg. Nem volt olyan nagy, de olyan kicsi sem. Tükrözte Alice stílusát. Kiszálltunk a kocsiból. Azt hiszem, ha nem kapaszkodik belém barátnőm, akkor összeesik.

A házba érve először a nappaliba értünk. Egy gyönyörű fehér kanapéhoz húzott Alice és leültetett. Szemben ült le velem, mell pedig Jasper. Végig engem nézett, nagyon furcsa volt ez az egész helyzet. Nem igazán kínos, de nem is annyira kellemes csönd állt be közöttünk. Majd a csöndet Jasper szakította meg.

- Talán jobb lenne, ha én most elmennék vadászni. - tekintetemet én is ráemeltem és csak most vettem észre milyen elkínzott képet vág.

- Nem igazán bírom most ezeket az érzelmeket. - magyarázkodott. Alice adott arcára egy puszit és megköszönt valamit. Azt nem tudom hogy mit de biztos vagyok abban, hogy valamit csinált a képességével. Japer kilépett az ajtón én pedig csak néztem abba az irányba amerre eltűnt.

- Hogy történ?

- Mi?

- Hogy te is átváltoztál!

- Megtámadott Victoria.

Alice szemeit becsukta és olyan érzésem támadt minthogyha szitkozódna, de ebben nem vagyok teljesen biztos.

- Miért nem kerestél fel minket?- Tudtam hogy mindent meg akar majd tudni, hiszen ő Alice, de viszont arra nem számítottam hogy ilyen hirtelen foglya ezt a kérdést felteni. Még nem voltam észen a válaszra. Mikor észrevette hogy nem igazán tudom hogy mit mondjak, folytatta:

- Kérlek Bella! Nekem mindent elmondhatsz! Én vagyok a legjobb barátnőd!- Az utolsó mondatnál felment bennem a pumpa. Egy legjobb barátnőnek az a dolga hogy mindig ott álljon és hogy segítsen a barátnőjének. Mikor nekem szükségem volt rá nem volt ott, még el sem búcsúzott!

- Legjobb barátnő?- felálltam a kanapéról mire Alice is követett.

- Sajnálom amit akkor csináltam. - tényleg az volt az érzésem hogy igazat mond, de nem lehetek semmiben sem biztos, hiszen Edwardnak is hitten, és ő is becsapott.

- Nem, Alice! Te nem sajnálsz semmit! Kérlek legalább most ne hazudj! Tudom hogy csak egy kolonc voltam neked és a családodnak mindvégig!

- Nem Bella! Kérlek hallgass végig hogy mindent megmagyarázhassak!

- Nem gondolod hogy ezzel egy kicsit elkéstél?

Erre a mondatomra arca eltorzult. El akartam innen menni. Bármennyire is volt jó érzés újra látnom a barátnőmet, nem akarok a terhére lenni! Már az ajtóban álltam mikor meghallottam a csilingelő hangját.

- Edward vissza ment Forksba de te már nem voltál ott. Charlitól tudta meg hogy meghaltál!

Nem néztem vissza, csak el akartam szakadni a múltamtól. Nem hiszem hogy azért ment volna vissza mert szeret. Biztosan csak bűntudata volt. Tudom hogy nem szeret, láttam a szemében hogy igazat mond. Nem tudom hogy mióta futhattam, de már egy havas tájnál jártam mikor visszafordultam. Jót tett ez az út., így legalább ki tudtam szellőzetni a fejemet.

Már a házunk elött jártam, mikor megéreztem Alice és Jasper illatát. Tudtam, hogy a házban vannak és hogy bocsánatot akarnak kérni, hiszen már náluk is ezzel próbálkozott Alice.

Talán majd ha elmondom nekik hogy boldog vagyok így, és hogy nem kell nekem az hogy segítsenek. Találtam magamnak új otthont, és biztos vagyok abban, hogy ők sohasem hagynak el majd egy szó, se beszéd nélkül.

Sejtésem beigazolódott mikor ott találtam régi barátaimat a nappaliban. Ashley és Peter is sajnálkozva pillantottak rám. Szóval elmondtak nekik mindent és ők is hogy hogyan változtam át.

- Örülök hogy mindent tudtok már. - mondtam Alicenek.

- Sajnálom Bella, de muszáj volt tudnom hogy hogyan történt. Te nem mondtad el de most már legalább tudom.

- Örülök. – feleltem neki vissza. Oda akartam menni és megölelni és azt mondani hogy nincsen semmi baj, de akkor ez nem lett volna igaz. Igen is nagy baj van.

- Azt hiszem én most bemegyek a szobámba.

- Felesleges, már indulni készültünk. - és ezzel együtt Jasper feált.

- Bármikor átjöhetsz hozzánk Bella. - mondta Alice, egy röpke látomás után.

- Rendben.

Majd elköszöntünk tőlük és Ashely és Petre felé fordultam. Tudtam hogy minden el kell magyaráznom, hogy miért nem meséltem az emberi életemről, hogy Victória miért akart megölni és hogy honnan ismerem a Cullen családot. Úgy néz ki, hogy a mai éjszaka hosszúnak ígérkezik.