Darkness

7.fejezet

Az egész éjszakát átbeszélgettük Elmondtam Ashleynek ogy honnan ismerem a Cullen családot hogy miért akart Victoria megölni. Reggel hat óra volt így felvonultam a szobámba, megfürödtem majd felöltözködtem. Ma egyedül megyek a suliba az én BMW-mel. Ma biztosan találkozni fogok Alicel és Jasperrel. Az iskola felé úton végig gondolkoztam hogy mit mondjak nekik ha látom újra őket, de csak akkor eszméltem fel mikor már az iskola parkolójába hajtottam be. Amikor kiszáltam a kocsiból megéreztem az emberek édes illatát. Nagyon csábított, hiszen legalább egy hete nem voltam már. Ma el is fogok menni a hegyekbe. Megpillantottam Alicet aki közeledett felém. Oda ért hozzám megölet. Jasper pedig csak egyet biccentett.

- Sajnálom a tegnapi napot. Én nem így akartam!

- Semmi baj. Csak kicsit már túl feszült voltam.

- Holnap gyere át hozzánk! - majd bevetette a boci szemeket, amiknek nem lehet ellen állni de nem is akartam!

- Rendben.

- Akkor holnap mindent tisztázunk!

- Ezt hogy érted?- kérdeztem vissza Jasper mondatára.

- Hogy mi miért vagyunk csak ketten.

- Ohh. – szíven ütött a felismerés, hisz még mindig nem tudom hogy miért nincsenek itt a többiek.

- Milyen órád lesz az első, lehet hogy velünk lesz.

- Matek.

- Nekünk tesi. Majd látjuk még egymást ebédszünetben.

- Ha te mondod. - egy mosollyal az arcukon elindultak az első órájukra. Ashlye és Peter pont ebben a pillanatban értek be a suliba, így odamentem hozzájuk.

- Hali!- üdvözöltem őket egy kicsit már túlságosan boldogan. Nem tudtam hogy miért vagyok ilyen állapotban amikor eszembe jutott hogy Jaspernek ez a tehetsége.

- Szia!Gyere menjünk az órára!

- Rendben. - az első óra nagyon unalma volt. A tanár végig valamilyen összefüggésről beszélt amit már egyszer tanultam, szóval nem igazán figyeltem rá. A következő órák is ugyanígy teltek el. Nem igazán figyeltem mivel olaszul jobban tudok mint a tanár.

Majd eljött az ebédszünet ideje. Minden diák végig méregetett és a lányok pedig összesúgtak, ezzel viszont csak az volt a baj hogy minden egyes sót tisztán hallottam. Beálltam a sorba valamit venni csak a látszat kedvéért. Vettem valamilyen cukros löttyöt és egy gyümölcs-tálat.

Alicék asztalához ültem le.

- Ugye nem baj hogy ideülök?- kérdeztem kicsit, de nagyon kicsit félve a választól.

- Az lenne baj ha nem ide ültél volna.

- OkÉ.

Ashley és Peter is hozzánk ültek. Alice valami olyasmiről beszélt hogy vásárolni megy és hogy nem lenne e kedvünk vele tartani. Én huzockodtam a dolog mellül, mivel ma vadászni akartam menni és nem igazán szeretek vásárolgatni. Ashleyt kérem meg mindig hogy vegyen valami ruhát hogy azért ne szakadt rongyokban járjak. Meg is egyeztek hogy háromkor elveszik Ashlyet nálunk Alice,és hogy csak olyan este nyolc körül érnek majd haza. Nem tudom felfogni hogy hogyan szerethet valaki ennyire vásárolni, és hogy hogyan tud eltölteni legalább 5 órát csak ezzel.

Az ebédszünetnek gyorsan vége lett. Majd mindenki siettet a maga órájára.

- Milyen órád lesz?- kérdezte Alice, minthogyha nem is tudná rá a választ.

- Kémia?- kérdeztem vissza, mire csak mindketten elmosolyodtunk.

- Hogy- hogy most nem Jasperrel van órád?- kérdeztem miközben a terem felé haladtunk.

- Valamit az autókról tanul és nekem nincs kedvem végig ülni.

- Megtudlak érteni. Ma mikor is indultok Ashlyel vásárolni?

- Olyan kettő felé leszek a házatok előtt. Miért te is velünk akarsz taratani?- kérdezte egy kaján vigyor kíséretébe.

- Nem, dehogy is . Csak érdekelt.

Majd beléptünk a terembe Alice mellém ült le, és legalább az egész órát végig beszélgettük semleges dolgokról, míg a tanár ránk nem szolt. Nem igazán keltettem jó benyomást így az első kémia órámon, de nem igazán érdekelt. Olyan jó volt Alicel lennem. Már nagyon hiányzott rég nem látott barátnőm.

Mikor kicsöngettek mindenki ment a maga útjára, nekem ez volt az utolsó órám, de Alicenek és Jaspernek még van egy órája. Elköszöntem Alicetól és a parkoló felé vettem az irányt. Az autómmal csak úgy száguldottam. Nagyon megszerettem a gyorsaságot. Bele gondolni abba, hogy régen mennyire utáltam, mennyire más voltam. Mikor hazaértem Ashley már készülődött mivel nekik kevesebb órájuk volt mint nekem.

- Hali!

- Szia, Bella! Segítenél felhúzni a ruhám cipzárját? Egyszerűen sehogyan sem érem el.

- Persze. - az egész csak egy mozdulat volt de Ashley nagyon megkönnyebbült. Ezen kacagnom kellet. Egy ilyen erős lény egy ilyen kicsi dolgot nem tud megcsinálni.

- Ne nevess, mert még te is kerülhetsz ilyen helyzetbe.

- Nem hiszem, hogy veszek majd magamnak ilyen ruhát. – mutattam rá.

- Lehet hogy te magadnak nem veszel, de én attól még vehetek.

- Oké. Meg sem szólaltam!

Ekkor halottam meg Alice autójának hangját hogy dudál.

- Jó szórakozást! És sok ruhát. - mondtam neki.

- Neked pedig jó vadászatot.

Furcsállottam hogy Alice és Ashlye ilyen jól kijönnek, de hát nagyon hasonlítanak egymásra azzal a vásárlás mániával.

Pár perc után én is elmentem vadászni. Hiányzott már hogy a hajamat felkapja egy szellő és dobálja.

Mikor már egy hegy lábánál voltam úgy gondoltam hogy elég lesz és itt beleszagoltam a levegőbe. Egy szarvas szagát éreztem és az irányába vettettem magamat. Egy kisseb réten legelt. Szegény állatot nem kedvem megölni, de inkább egy állatot mint embert. Büszke vagyok magamra hogy még újszülött koromban sem támadtam rá egyetlen egy emberre sem. Még levadásztam egy medvét és London felé vettem az irányt. Mikor haza értem már Ashley otthon volt és éppen azt ecsetelte hogy mit vett.

- Sziasztok. Milyen volt a vásárlás?

- Nagyon jó. Vettem neked is egy ruhát. Nagyon szexisen fog állni. – erre a mondatra szemeim kikerekedtek. Köpni, nyelni nem tudtam. Nem vagyok az a fiúzós típus .- Nyugi. Csak egy farmert és egy kabátot kaptál. – mondta kuncogva.

- Köszi. – ezzel felmentem a szobámba. Az ágyon ott hevert egy szatyor amin valamilyen levél. Elolvastam és csak annyi állt benne: Láttam, hogy jól fog állni! Biztosan Alice küldte.

Az este már nem mentem ki a szobámból. Egy könyvet olvastam. Reggel is csak arra lettem figyelmes, hogy a kezem csillog. Szóval ma nem megyünk suliba. Egyszer csak egy telefon csörgésre lettem figyelme.

- Halló!

- Szia, Bella! Bocsi tegnap elfelejtettem szólni hogy ma sütni fog a nap!

- Jah, észrevettem.

- Arra gondoltam, hogy átjöhetnél most is. Úgyis úgy volt, hogy átjössz ma hozzánk.

- Rendben. Akkor mikor induljak?

- Most!

- Most?

- Hát sok mindent kell elmondanunk. – itt hangja elhalkult. Alig halottam már én is. - Biztosan sok kérdésed van!

- Néhány van.

- Akkor gyere.

- Mindjárt ott vagyok. – lementem a nappaliba. – Sziasztok.

- Szia. Ma nem megyünk suliba! Süt a nap!

- Igen, tudom. Átmegyek Alicékhez.

- Jó szórakozást.

- Nem hiszem. - de ezt már nem hallották. Azzal beszálltam az autómba és irányba vettem barátnőm házát. Pár perc múlva meg is érkeztem. Alice már kint állta az ajtó előtt odajött hozzám és együtt mentünk be a házba. Eszembe jutott, hogy még pár napja milyen állapotban hagytam el a házat. Elszégyelltem magamat hogy ordította egykori legjobb barátnőmmel. Egykori? Talán még mindig. De erről már csak holnap tudom jobban, hiszen remélem akkor már nm lesz a fejem tele kérdésekkel. Leültem a kanapéjukra és elkezdődött életem, létezésem egyik legfájdalmasabb beszélgetése.

Kellemes ünnepeket kívánok minden olvasómnak és nagyon sok ajándékot!

Itt van az új fejezet. Remélem, hogy mindenkinek tetszett. Ebben most nem volt olyan új dolog, amire nagyon kíváncsiak lehettek, de a következőrészben már tényleg leírom hogy miért nincsen együtt a Cullen család.